Horváth János (irodalomtörténész)

Horváth_János
Horváth János (Margitta, 1878. június 24. – Budapest, 1961. március 9.)

Horváth János (Margitta, 1878. június 24. – Budapest, 1961. március 9.) Kossuth-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Református család gyermeke volt. Édesapja, Horváth József jegyzőként dolgozott. Elemi iskolába otthon, reáliskolába Debrecenben és Körmöcbányán járt. Felsőfokú tanulmányait a budapesti egyetemen végezte 1897 és 1901 között. Harmadéves korától az Eötvös József Collegium tagja, 1901–1902 folyamán az École normale supérieure hallgatója volt.

Szakmai pályafutása:

Az 1904–1905-ös tanévben a Budapest-Terézvárosi Állami Főreáltanoda, 1905–1906-ban a Budapest II. kerületi Budai Császári Királyi Főreáltanoda helyettes, majd két éven át rendes tanára volt. 1908-tól 1923-as lemondásáig az Eötvös-kollégiumban tanított magyar irodalmat és francia nyelvet és irodalmat.Eckhardt Sándor, Kodály Zoltán, Pais Dezső és Szekfű Gyula tartoztak legkedvesebb hallgatói közé. 1911-ben Baros Gyula és Pintér Jenő mellett a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megalapítója volt. 1922-től Thienemann Tivadarral a Minerva címűszellemtörténeti irányultságú lapot, 1923-tól 1926-ig Tormay Cécile irodalmi és tudományos folyóirata, a Napkelet kritikai rovatát szerkesztette. 1923 és 1948 között az egyetem nyilvános rendes tanáraként irodalomtörténetet oktatott.